Üdvözlöm a kiállításunkon, válasszon a fenti képek közül.
Légszeszfürdőkályha az 1914-es Ulrich katalógus 777. oldaláról.

A légszesz feketekőszénből előállított "világítógáz", ha ehhez generátor gázt kevertek, akkor lett belőle "városigáz".
Mosdócsap az 1960-as évekből, Angliából.
Egy mosdón általában két ilyen csap volt, (illetve van a mai napig) egy a hidegvízre, egy pedig a melegvízre. Angliában ugyanis ezt hagyománynak tekintik és ragaszkodnak hozzá.
Az "ördög fürdőkádja" a füstelvezetés felől nézve.
Különleges egyedi megoldás a XX. Század elejéről a fürdő embernek aláfűtöttek közvetlenül a kád alá, szénnel, vagy fával. Ez múzeumi gyűjteményünk első darabja, Deutsch József szabadalma.
E gyermek bili mellett csak azért látható egy öngyújtó, hogy érzékelni lehessen a méretét.
Festése alapján még bögrének gondolhatná valaki.
Kézmosó tálka kancsóval 1924.
A régi idők szobai vízellátását az jelentette, hogy a szobában - általában egy külön kis asztalkán - volt egy kis lavór, és egy kancsó, melyben víz volt. A fayance edények nagyon igényes kivitelűek, biztosan egy "úri házból" valók voltak. A megoldás nagyon szerény változata volt az épületbeni vízellátásnak, hiszen a vizet be kellett hozni, a tálkát pedig ki kellett vinni a szennyes vízzel, de ha volt cselédlány ő ezt biztosan megtette. Nagyon nagy ugrás volt ehhez képest, mikor a folyóvíz bekerült a lakásba és a szennyvíz "magától" vezetődött el.
Ennek a lemezkádnak (mely típus a 1914-es Ulrich katalógusban szerepel) érdekessége, hogy az alja deszkából készült.
A 100 éves festett WC alsó kiömlésű és tisztító idom is van rajta.
Budapestről, a Nagykörút egyik bérházának felújításakor került hozzánk.
Padlóösszefolyó, szagelzáró, ólomból.
A kép szerint öntöttvas!
Ágytálak Angliából, külön a férfiaknak és a nőknek.
WC papír tartó 1948.
A fayance, más néven félporcelán WC papír tartó még abban az időben készült, amikor az, hogy egy csempe helyett kerüljön beépítésre egy ilyen elem, még nem volt divat, de régiségét bizonyítja az is, hogy a bele kerülő papírköteg még a hajtogatott fajta volt, nem a ma ismert tekercses változat.
Egy Budapest belvárosi épület (V. ker. Hercegprímás utca) csatornájának felújításakor került elő a süttői márványból készült szennyvíz vezeték.
Míves éjjeli 1914.
A "vízöblítéses szék" magyarul WC feltalálása után meg nagyon hosszú ideig használatos volt az éjjeli edény, egyszerűbben bili használata felnőtt emberek számára is. Még a nyolcvanas években is lehetett hallani arról, hogy kényelmi okokból, különösen távoli, vagy fűtetlen WC helyiség esetén éjjelit használtak felnőttek is. Ilyen gyönyörű éjjelik azonban már nem voltak forgalomban a XX. Század második felében.
Ólom szagelzáró, homokkal töltve hajlított, tisztítócsavar nélkül.
Fali csap 1965.
A háború után az Épületgépészetet is utol érte a műanyagosítás, így lett fehér műanyag a fali kifolyó szelep is. Formája már nem csak a funkciónak felel meg, hanem "ad a vonalvezetésre is". A használata azonban már komoly kívánnivalókat hagyott maga után, ugyanis a menet a szeleporsón egy-kettőre elkopott, vagy az anyamenet kopott el a házban és ettől kezdve a csap örökké csöpögött. Ez a konstrukció, már a fogyasztói társadalom előfutára volt, gyakran kellett cserélni a csapokat.
A II. világháború előtti "modern" fürdőszoba berendezése, hiszen már melegvízben lehetett fürdeni. A szén- vagy fafűtésű fürdőkályhák széles kínálata található az 1914-es Ulrich katalógusban.
A fűtési- és vízvezetéki főelosztó hálózatok szerelvénye volt a karimás csatlakozású tolózár.
Festett angol WC 1900-ból.
A múzeum egyik legdíszesebb darabja, akár Kalocsán is készülhetett volna. Döbbenet, hogy több mint 100 évvel ezelőtt, még arra is volt idő, hogy kézi festéssel díszítsenek egy eldugott helyen lévő használati tárgyat. A fayans berendezés konstrukciója teljesen megfelel a mai megoldásoknak is, alsó kiömlésű WC-ben talán lehet is kapni egészen hasonlót, csak hol van a kézműves munka?
Több, mint 100 éves WC tartály Bécsből.
Külön érdekessége, hogy már akkor is meg tudták különböztetni a kisdolgot a nagydologtól!
A rudazat elfordítása kb. fele vízmennyiséget jelentett.
A zománcozott WC tartályban masszív, öntöttvas szerelvény található.
Kézmosó tál kancsóval.
A régi idők szobai vízellátását az jelentette, hogy a szobában - általában egy külön kis asztalkán - volt egy kis lavór, és egy kancsó, melyben víz volt. A fayance edények nagyon igényes kivitelűek, biztosan egy "úri házból" valók voltak. A megoldás nagyon szerény változata volt az épületbeni vízellátásnak, hiszen a vizet be kellett hozni, a tálkát pedig ki kellett vinni a szennyes vízzel, de ha volt cselédlány ő ezt biztosan megtette. Nagyon nagy ugrás volt ehhez képest, mikor a folyóvíz bekerült a lakásba és a szennyvíz "magától" vezetődött el.
Frankfurti szelepes kifolyócsap, fagycsapocskával.
Az 1914-es Ulrich katalógusban 719 sz.alatt található.
Ez a rézcsap-kifolyó szelep még abból az időböl származik, amikor jelemzően csak hideg víz volt a lakásokban, jó esetben egy fafűtéses fürdőszoba kályha adott melegvizet. Általában egy héten csak egyszer fűtötték be. A sárgaréz csap ugyan teljesen ipari forma, minden elemén látszik a mögöttes tartalom, mégis gyönyörködteti az embert, hisz ilyen funkcionális darabot ma már nem látni. A tömítése természetesen gumi vagy bőr volt és még magunk is ki tudtuk cserélni fillérekért. Abban az időben még Magyarországon is honos volt az a megoldás, hogy egy mosdón, falikúton két ilyen csap volt, egy a hidegvízre, egy a melegvízre. Ma már ilyet csak a ködös Albionban látni, de ott aztán hagyománynak tekintik és ragaszkodnak hozzá.
Ez fali szerelvény, csak függőleges síkra szerelhető. Mosdóra nem érdemes!
A 100 éves festett WC-n lévő embléma.
A 150 mm névleges méretű elzáró szelep orsójának mozgatásához is férfi emberre volt szükség.
Az "ördög fürdőkádjának" tüzelőnyílása.
A kissé elkormozódott tüzelőnyíláson át nem kis dolog lehetett a tüzet fenntartani, hisz a kis méret miatt nagyon nehéz volt a hozzáférés.
Ez a muzeális értékű, A10 típusú gáz-vízmelegítő még sok lakásban ma is kiválóan üzemel.
Hátránya, hogy égésbiztosítással nem rendelkezik.
Egy Budapest belvárosi épület csatornájának felújításakor került elő ez a süttői márványból készült szennyvíz vezeték.
Barkácsszellemű, ifjú "mérnök" találmánya.
Használata ellenjavalt!
Rézpákás benzinlámpa, meg egy nikkelezett fixhúzó (W.C. tartályhoz) és Vezérfonal című oktatási segédanyag iparostanonciskolák ipari szakrajzának tanításához.